Beszélgetést Torma Jenő bácsival

Soha Zita készített iterjút Torma Jenő úrral a Kolontári Polgárőrség egykori vezetőjével.

Soha Zita: Kedves Jenő bácsi! Szeretettel köszöntünk születésnapod alkalmából. Jó egészséget, sok erőt és boldogságot kívánok polgárőrtársaim nevében is.

Ebből az alkalomból kérdezem most tőled, hogy mikor és hogyan kerültél kapcsolatba a Kolontári polgárőrséggel?

Torma Jenő: 1996 novemberében lakossági nyomásra indultam el, hogy az akkor már működő, de nem igazán hatékony polgárőr egyesületet újjászervezzem. Abban az időben elszaporodtak az éjszakai behatolások házakba, füstölőkbe, udvari helységekbe, ezért igény támadt a mindennapi szolgálatra. Az egyesület egy éve működött, de ritkán jártak, kevesen voltak a tagok.

S.Z.: Hogyan történt az újjászervezés?

T.J.: Meghirdettem egy megbeszélést: nemcsak szórólapokat készítettem, hanem személyesen is felkerestem 40 - 50 potenciális polgárőrt. Az újjáalakuló gyűlésen 50 fő jelent meg. Legnagyobb örömömre jelen volt az akkori megyei elnök is.

Elvállaltam az elnöki tisztséget, mert több felől is éreztem a támogatottságot: polgárőrtársaktól, az önkormányzattól, a lakosságtól, a megyei vezetéstől.

Voltak kételkedők, de beindultunk.

S.Z.: Milyen feladatokat vállaltatok?

T.J.: A legfontosabb célunk a mindennapos szolgálat biztosítása volt. Ezt hamarosan meg is tudtuk oldani. Másik célunk a tagság létszámának bővítése, hogy a mindennapi szolgálat ne jelentsen túl nagy terhet: havonta egyszer kelljen csak szolgálatot vállalnia minden polgárőrünknek.

S.Z.: Milyen eredményeket értetek el?

T.J.: Megyeszerte híresek voltunk arról, hogy szinte minden éjjel volt polgárőr szolgálat Kolontáron. Többek között ezért is kaptuk meg az Év Polgárőrcsapata megtisztelő címet. Örültünk, hogy elismerik kitartó és eredményes munkánkat.

Ezen kívül nagyon jó kapcsolatot sikerült kialakítani a megyei polgárőrvezetéssel, a rendőrséggel, más polgárőr egyesületekkel.

Meg kell említenem kapcsolatunkat a helyi önkormányzattal. Azon kívül, hogy polgármesterünk is polgárőr, és a képviselőtestület tagjai között is van mindig polgárőr, kiemelkedő és példaértékűösszegű támogatást biztosít az önkormányzat polgárőrségének.

S.Z.: Mi volt elnökségi időd alatt a legnagyobb örömöd, büszkeséged?

T.J.: Nehéz a legnagyobbat nevesíteni, mert az első 7-8 évben sorozatban történtek velünk jó dolgok:

- ott voltunk szinte minden polgárőr eseményen

- eredményesen vettünk részt polgárőröknek meghirdetett sportrendezvényeken

- kialakultak pozitív emberi kapcsolatok, amelyek a mai napig is tartanak

S.Z.: Ha kérdeztem örömről, nem szeretném kihagyni a bánatot, kudarcot sem.

T.J.:Szeretném, ha elhinnéd, hogy nincs ilyen. Nem tudok rossz dologról beszámolni. Örülök, hogy sikerült egyben tartani a magot, akik máig dolgoznak. Sajnos veszítettünk el társakat (halál, költözés, egyéb okok), de akik maradtak, ők lelkesen "szolgálnak" továbbra is. A mai világban talán már nem is a mennyiségen van a hangsúly, hanem a minőségen, a technikán. A Kolontári Polgárőrség továbbra is mindent megtesz, hogy vállalt feladatát a lehető legeredményesebben teljesítse.

S.Z.: Ha újra 1996-ban lennénk, ismét elvállalnád a Kolontári Polgárőrség elnöki tisztségét?

T.J:Az én korommal már nem, de ha ismét fiatalabb lehetnék, akkor nagy örömmel.

S.Z.: Köszönöm, hogy válaszoltál kérdéseimre, hogy vállaltad velem az időutazást vissza a múltba.

Képek későbbiekben lesznek csatolva.

Írta: Soha Zita