Exkluzív interjú az OPSZ elnökével

Az októberi tisztújító küldöttgyűlést után ültünk le beszélgetni dr. Túrós Andrással, az Országos Polgárőr Szövetség újraválasztott elnökével. A Polgárőr Magazin 6-9. oldalán olvasható interjúban célokról, változásokról, központi kérdésekről esik szó.

"A polgárőrség lényege az egyesületeknél van"

Saját szócikke van a Wikipédián. Rendőri és kormányzati vezetők között Tábornok Úr. A polgárőrségnél Elnök Úr. A hozzá közel állóknak, barátoknak, régi ismerősöknek, sorstársaknak András, Bandi… Rendhagyó beszélgetés kicsit a múltról, többet a jelenről, sokat a jövőről dr. Túrós Andrással, az Országos Polgárőr Szövetség régi-új elnökével, akit október 11-én immár nyolcadszor választottak vezetőjükké a küldöttek.

– Az életútját végignézve volt 30 év rendőrség, most már van több mint negyedszázadnyi polgárőrség is. Ha ma kérdezek meg bárkit, ki is az a Túrós András, vajon mit fog mondani, hogy igen, tudom, a volt országos rendőrfőkapitány, vagy, hogy igen, tudom, az OPSZ elnöke?!

– Azt gondolom, hogy inkább most már az utóbbi. A mai rendőri állomány közvetlenül már nem ismer. A vezetők igen, tehát a megyei főkapitányok, rendőrkapitányok, ORFK vezetői közvetlenül ismernek. A polgármesterek is inkább a rendőrségi múltamat ismerik. De sokan most már csak a polgárőrségre asszociálnak, ami egyáltalán nincs ellenemre. Bár mindig azt szoktam mondani, hogy én félig-meddig rendőrnek is érzem magam. Érzem. Nem vagyok, hanem érzem. És természetesen polgárőrnek is.

– Mennyire változott meg az, ahogy az ügyeket intézi? Mit kellett alapvetően átkapcsolni, amikor egy rendvédelmi szervezet vezetőjéből egy önkéntességen alapuló, alulról felfelé építkező civil szervezet vezetője lett?

– Kénytelen vagyok kicsit felvágni, mert amire kérdez, az a vezetés művészete. Nekem – aki aktív koromban egyszemélyi vezető voltam, egyszemélyes döntéseket hoztam gyakorlatilag mindenféle kérdésben – alaposan át kellett gondolnom az általam alkalmazott vezetési módszert. Végig kellett gondolni, hogy ahol testületek vannak, civilek vannak, ahol önkéntesek vannak, azokkal most úgy kell-e bánni mint a hímes tojásokkal, vagy pedig egyszerűen felnőttként kell őket kezelni. Nagyjából harminc év távlatából nekem úgy tűnik, az elnöki akarat többé-kevésbé érvényesül a testületeknél is. Ennek oka nagy valószínűséggel az, hogy bár nem mindig sikerül kizárni a szubjektív véleményemet vagy javaslatomat, de alapvetően objektivitásra, kompromisszumra törekszem. Az is igaz, hogy nemegyszer kénytelen voltam az asztalra csapni. Amikor láttam, hogy süllyednek a dolgaink, vagy nem úgy mennek, vagy felelőtlenség van, vagy lezserség van, vagy visszaélések vannak, akkor nyilván határozott egyszemélyi intézkedéseket kellett tenni. De még egyszer mondom, nem szabad elfelejteni, hogy a polgárőrök civilek, önkéntesek, és más vezetési módszereket igényelnek. Ezt próbálom sugallni a környezetemben lévő vezetők felé is.

A polgárőrök a bűnmegelőzés utcai harcosai

– A tisztújítón elmondta, hogy a küldöttekkel való személyes találkozásokkor számos problémáról beszámoltak. Például arról, hogy agyonnyomja őket a komoly adminisztrációs teher, aminek megoldását központi intézkedésektől várják az egyesületek.

– Igen, és azt gondolom, hogy jogos ez az elvárás, már olyan szempontból, hogy ha leegyszerűsítem a polgárőrség küldetését, akkor azt mondom, hogy a polgárőrök a bűnmegelőzés utcai harcosai. Tehát elsősorban közterületen, külterületen tudnak jeleskedni. A polgárőrök döntő többsége és a polgárőrvezetők nagy része is erre szegődött. Arra, hogy kint az utcán a jelenlétével, járőrözéssel meg egyéb formában gondoskodik a közbiztonságról. Ez a hőskorban, az első évtizedben, majdnem még azt mondom, a másodikban is, elfogadható volt. Nem volt kormányzati támogatás, nem volt költségvetés, a polgárőrök a saját eszközeikkel, egyszerű sétálással, különösebb felkészítés nélkül vettek részt a munkában. Az első időszakban még irodájuk sem volt, hanem a saját lakásukon, saját eszközeikkel próbáltak egy A4-es papíron nyilvántartást vezetni a tagságról, a szolgálatokról. De a világ közben gyökeresen megváltozott, a fejlődés törvényszerűen magával hozta az adminisztrációs elvárásokat, amelyektől a vezetők ódzkodnak, idegenkednek. Kétségtelen, hogy van néhány olyan része ennek az adminisztrációnak, amely munkaszervezéssel, a modern technika felhasználásával egyszerűsíthető, gyorsítható, és akár a központi szervezetnél is intézhető.

– Akkor ez lesz az első terület, ahol megindulnak a változások? Máshogy kérdezem: régi-új elnökként mi lesz az első teendője?

– Az első teendő az, hogy fölkaroljuk az egyesületeket. Nyilván nem akarjuk fölemelni azokat az OPSZ közvetlen felügyelete alá, de egyrészt segítséget akarunk nyújtani a vármegyei szövetségeknek, másrészt pedig szeretnénk emlékeztetni a vármegyei szövetségek vezetőit arra, hogy a polgárőrség lényege az egyesületeknél van. Magyarán, ha az egyesületek nincsenek rendben, ha problémás a működésük, ha nem teljesítik a különböző, nem egy esetben jogi kötelezettségeket, akkor könnyen azzal találhatjuk magunkat szemben, hogy a bíróság megszünteti ezeket az egyesületeket. Nem véletlen, hogy 226 egyesület tűnt el az utóbbi időben.

De más problémák is vannak. Azt tapasztalom, hogy ha egy régi időben szocializálódott egyesületi elnök egészségi és egyéb ok miatt már nem tudja ellátni vagy nem tudja vállalni a vezetést, akkor rendkívül nehéz őt pótolni. Nem szívesen vállalják. És tudjuk az okokat is, hiszen nagy a felelősség, nagy az adminisztrációs teher, ugyanakkor néhányuknál nincsenek meg azok a vezetői képességek, amelyek ahhoz kellenek, hogy 10-20-30 embert el tudjanak vezetni, vagy tudják koordinálni a munkájukat. Ezért is hoztuk létre az egyesületi érdekképviseleti elnökhelyettesi posztot, amelyhez a Szervezeti és Működési Szabályzatban világosan lefektetjük, milyen általános feladatokat kell ellátni. És itt most nem a gazdálkodásról beszélünk, hanem a mindennapi működéssel összefüggő teendőkről, kezdve akár a tagfelvételtől. Mivel ez egy óriási feladat, ezért az elnökhelyettest ebben egy húsztagú, jól működő egyesületek vezetőiből álló tanácsadó testület segíti. A grémium negyedévente áttekinti a felmerülő problémákat, nehézségeket, és javaslatokat tesz arra, hogy hogyan tudunk a továbbiakban segíteni a polgárőr-egyesületeknek. Ez egy azonnali feladat, nem engedhetjük meg, hogy a már most tetten érhető erózió tovább folytatódjon.

– Az egyesületekről való gondoskodás, azok segítése alapvetően a vármegyei szövetségek dolga. Mennyiben tud erősebb lenni ebben az OPSZ?

– Ha visszatekintünk a polgárőrségről szóló törvény születésére, azt látjuk, hogy a jogalkotó akkor még csak azt szerette volna, hogy valamennyi polgárőr-egyesület az Országos Polgárőr Szövetségnél legyen tag. Két-három évig ez így is működött, viszont a megyei elnökök nehezményezték, hogy az egyesületek megkerülik őket. Módosíttattuk tehát a törvényt, megkapták, amit akartak, világos hierarchiát, így már kötelező vármegyei szövetségekhez is tartozni. Ez viszont munkával és felelősséggel is jár. Visszatérve a kérdésre, tulajdonképpen abban reménykedünk, hogy a vármegyék mégis erősebben támogatják majd az egyesületeket. Azzal, hogy az OPSZ elnöke keresztülviszi az akaratát, és segítséget nyújt az egyesületeknek, tulajdonképpen belenyúl a vármegyei problémák rendezésébe. Mégis azt remélem, hogy a vármegyei szövetségek partnereink lesznek ebben az elképzelésben. Én bízom benne, hogy valamennyi vármegyei szövetséggel meg lesz a harmónia ebben a kérdésben.

– Milyen egyéb okai voltak annak, hogy átrendeződtek az elnökhelyettesi, alelnöki státuszok?

– Ott van mindjárt az informatikai terület, azt is föl kell karolni. Még akkor is, hogyha nagy, forradalmi változások nem is lesznek ezen a területen. Én ezzel személyesen üzenni akartam a polgárőröknek, főleg befelé, de kifelé is egyébként: komolyan vesszük, hogy rendbe kell tenni az informatikai rendszereinket. Nem újkeletű kérdés ez, a belügyminiszterrel már többször tárgyaltam arról, milyen informatikai rendszere legyen a polgárőrségnek. Szerettem volna a rendőrséghez, a belügyhöz kötni, de nem sikerült. Folytak tárgyalások egy multicéggel is, amely kiépítette volna a rendszert, ehhez még a forrás is rendelkezésre állt. A működtetési költség viszont évente elvitte volna az OPSZ teljes éves költségvetésének több mint a felét, ami nyilván vállalhatatlanná tette az egészet. Ezért most először megnézzük, mi az, amit forrás nélkül meg tudunk oldani, mit lehet egységesíteni – például az e-mail-címek rendszerét –, aztán majd meglátjuk, milyen további fejlesztésekre lesz lehetőség. Az biztos, hogy szorosabban fogjuk figyelni a pályázatokat.

A harmadik rész pedig a gazdasághoz kapcsolódik, gazdasági, pénzügyi területhez. Alapvető követelmény, hogy itt nem lehetnek gondok. Ezért jelöltem gazdasági, pénzügyi elnökhelyettesnek egy olyan gyakorlatias, a gyakorlatban kiváló munkát végző személyt, aki a számok bűvöletében él. És reményeim szerint akkor ezen a téren nem lesznek mosolyt fakasztó problémáink és gondjaink.

"… ennek a hatalmas szervezetnek egységben illik és kell működnie"

– Hogyha már szóba került a polgárőrség imázsa, nem tehetünk úgy, mintha nem lennének "ügyek". És nemcsak belviszályokra, hatalmi próbálkozásokra gondolok, hanem kifejezetten büntetendő cselekményekre is… Mit lehet tenni, hogy egyes polgárőrök nem megfelelő viselkedése ne rontsa a teljes polgárőrség társadalmi megítélését?

– Itt abból kellene kiindulni, hogy ez egy hatalmas szervezet, és ennek a hatalmas szervezetnek egységben illik és kell működnie. Az egység nálam egyébként vezetői prioritás, mert ez az alapja annak, hogy a magyar társadalom komoly szervezetnek ismerje el, fogadja el a polgárőrséget. Most azt tapasztalni, hogy bekerülnek vezetőként a szervezetbe olyanok, akik nem férnek a bőrükbe. Akik meggyőződésem, hogy már eleve azért vállalják ezt a vezető szerepet, hogy valamilyen formában kitűnjenek, hogy kapcsolatokat építsenek, hogy a saját egyéni karrierjüket egyengessék. Aztán vannak olyan, tudatosan zavart keltő személyek is, akik élvezkednek azon, hogy belső konfliktusokat tudnak előidézni. És van a harmadik kategória, ők azok, akik egyszerűen bűncselekményeket követnek el. Nem feltétlenül súlyosakat, de mindenképpen felháborító bűncselekményeket. Maga a jelenség amúgy nem rendkívüli, tapasztalt vezetőként pontosan tudom, hogy minden közösségben vannak néhány százaléknyian olyanok, akiknek nem kellene ott lenniük. Így a polgárőrségen belül 3-5 százalék azok aránya, akik inkább terhet jelentenek, és kárt okoznak a polgárőrségnek, mintsem bármit is lendítenének a szövetség szekerén. A legnagyobb probléma mégis a vezetői közömbösség. Vannak olyan polgárőrvezetők, akik nem éreznek felelősséget, keveset tesznek azért, hogy a polgárőrségen belül rend legyen. Kialakult egy jogilag alátámasztott, ugyanakkor vezetői szempontból elfogadhatatlan vélekedés, hogy önálló jogi személyek vagyunk, mégis mit lehetne tenni velük…? A józan észre lehet hivatkozni, a polgárőrség egységére és szakszerű működésére, mert ezt várja el tőlünk a társadalom. A polgárőrség belső rendjéhez hozzátartozik az is, hogy bizonyos nevelő hatásnak kellene érvényesülni a polgárőrségen belül is. Nem kellene ott megállni, hogy kimegyek és szolgálatban vagyok, polgárőr vagyok és büszke vagyok rá, hanem közösségen belül hatni kellene egymásra. Úgy vélem, egy egyesületi elnöknek kutya kötelessége olyan morális állapotot teremteni, hogy ott mindenki tisztességes legyen, és tisztességesen viselkedjen. Időben el kell távolítani azokat a polgárőröket, akik láthatóan zavart keltőek, jogsértő módon vesznek részt a közösségi munkában, vagy ne adj' Isten, bűncselekményt követnek el.

– A tisztújítás előtt sok volt a bizonytalanság, és érezhetően besűrűsödött a levegő a polgárőrség körül. Tudni ennek az okát?

– A küldöttgyűlés előtti időszakban több, a polgárőrséget külsősként figyelemmel kísérő ismerősömmel is tárgyaltam, és én is föltettem nekik azt a kérdést, hogy miért van ez a nagy tolakodás most az Országos Polgárőr Szövetségnél, hogy mindenki tisztséget szeretne. Az egyikük válasza logikus volt, és tetszett is. Azt mondta, az egyik ok az, hogy az OPSZ-t most idehaza egyfajta oázisnak lehet tekinteni, rangja, tekintélye van az országban általában és a politikusok előtt is. Méghozzá a stabilitása miatt. Mert az egyesületek döntő többsége jól működik, és ennek a működésnek a közbiztonság területén jól látható eredménye is van. Márpedig a jelenlegi – ahogy én nevezem – lázas társadalmi állapotban sokan szeretnének ennek a jól működő szövetségnek a vezetéséhez tartozni. A másik ok természetesen a pénz. A szövetség évi, nagyjából 1,8 milliárdos támogatása. Számosan szeretnének közel lenni a húsos fazékhoz, azt gondolják, hogy itt ebből valami csurran-cseppen. Pedig itt nem csurran-cseppen semmi, erre kényesen vigyázunk. Azt kell mondjam, engem is meglepett, milyen nagy volt a tülekedés a funkciókért. Eddig egyetlen tisztújítás előtt sem volt olyan, hogy nálam személyesen jelentkeztek volna emberek ezért vagy azért a tisztségért, mindig én kértem fel másokat.

"A szív egyszerűen legyőzte a tudatot"

– Mikor döntötte el, hogyha úgy alakul, újabb öt évre kézbe veszi a karmesteri pálcát?

– Végleg akkor döntöttem, miután a Belügyminiszter Úr egy szeptemberi napon gyakorlatilag felkért arra, hogy amíg ő vezeti a tárcát, maradjak én is, és egyben érzékeltette, hogy ez nemcsak az ő kívánsága, hanem más politikusoké is. Belülről már az év elején felkértek, hogy folytassam, de arra nem reagáltam. Mert én pontosan tudom, hogy túlhordtam a polgárőrséget. Ezt a ciklust nekem már nem kellett volna elvállalni. Nemcsak azért, mert a klasszikus vezetéselméleti módszertan szerint legkésőbb tízévenként cserélni kell a vezetőket a megújulás érdekében, hanem azért is, mert a környezetem, a családom élénken tiltakozott ellene. Csak hát a polgárőrséghez való kötődés, ugye… a szív egyszerűen legyőzte nálam a tudatot. Persze a döntésemhez – és ez fontosabb, mint amit idáig elmondtam – az is hozzájárult, hogy polgárőrök százai kérték, hogy folytassam.

– A "mi lett volna, ha…" kérdésekkel vigyázni kell, én mégis kíváncsi vagyok: túlélte volna az Országos Polgárőr Szövetség, ha nem Túrós András lenne újra az elnök?

– Szögezzük le: pótolhatatlan ember nincs. És szögezzük le azt is: a polgárőrségnek nem lehet kalandor vezetése. Nyilván, ha valakinek van egyénisége – és szeretem hinni, hogy nekem van –, akkor az meghatározza egy szervezet arcát, működését, hiszen tudja, hogy mit akar, mik a lehetőségek, melyek a feltételek. Most azt remélem, hogy sikerült összeállítani az OPSZ elnöke mellé egy kvázi frontharcos csapatot olyan emberekből, akik vállalják a terepmunkát. Arra van szükség, hogy a tisztségviselőket országosan megismerjék, és ők képesek legyenek egységesen továbbítani az elnökség, a küldöttgyűlés, a testületek által megfogalmazott üzeneteket. És mielőtt megkérdezné: nem, nem tervezem sem kinevelni, sem megnevezni a majdani utódomat. Számos okos, felkészült ember van a környezetemben, ha eljön az ideje, majd a bölcs közösség, a testületek döntenek arról, kit látnának szívesen az Országos Polgárőr Szövetség következő elnökeként.

Galántai Judit

Fotó: OPSZ-archívum