Veszprém megye 2014 év Polgárőre

Tenni a közösségért: Molnár Zoltán rendőr főtörzszászlós az év polgárőre

"Ha csak azzal foglalkozunk, hogy ne törjenek be és elmegyünk egy idős nyugdíjas mellett, nincs hozzá egy jó szavunk, akkor nem tettünk semmit, akkor nem jól végezzük a munkánkat"

Miért lesz egy rendőr egyben polgárőr is? Sőt, helyesebben szólva, miért szervez polgárőrséget? Azt mondja azért, hogy a szolgálati időn kívül is az embereket, az elesetteket, a rászorulókat szolgálja. Molnár Zoltán 25 éve bújt egyenruhába, csak azért, hogy kutyákat képezhessen és kutyával közösen szolgálhasson.

A VIII. kerület sűrűje után, ahol rendőri pályafutását kezdte, visszatért szülővárosába, Sümegre. Hazahozta a szerelem és a honvágy is. A főtörzszászlós az elmúlt évtizedekben sokat tett azért, hogy Sümeg ne csak Veszprém megye, hanem az ország legbiztonságosabb települése legyen, ahol szinte egyáltalán nem történik bűncselekmény. Ha mégis, az elkövető számolhatja a perceket, mert biztos, hogy szinte azonnal nyakon csípik. Molnár Zoltán egy a rendőrséggel szorosan együttműködő polgárőrséget épített fel az elmúlt években, olyan létszámmal, amit a nagy városok is megirigyelnének. Földön, lóhátról és a levegőből is vigyázzák a rendet, a nap szinte mind a 24 órájában. Molnár Zoltánt az idei, 2015-ös megyei Polgárőr Napon, méltán a "Az év polgárőrének" választották.

O.H.: Nem ez az első alkalom, hogy elismerik a szervező munkáját...

M.Z.: Igen, tavaly a mi egyesületünk lett "Az év polgárőr egyesülete" a megyében. Már annak az elismerésnek is nagyon örültem. Most pedig az egyesületen belül kifejezetten az én munkámat értékelték. Több mint jó érzés. Visszaigazolás, hogy volt miért, van miért erre tenni fel az életemet. Nagyon büszke vagyok a csapatra, a polgárőr társaimra, akik ebben az elismerésben is benne vannak, nélkülük én sem értem volna el ilyen eredményeket.

O.H.: Törzsgyökeres sümegi, a rendőri szakma mégis majdnem messze vitte...

M.Z.: 1989-ig itt éltem Sümegen, akkor kerültem el először a városból, rendőr iskolába. 1991 január elseje óta vagyok rendőr. Sokan nem tudják, de a fővárosban, a VIII. kerületben kezdtem, mint kutyás rendőr. Két évvel később, 1993-ban hazajöttem Sümegre. A szerelem végérvényesen hazahozott, itt alapítottam családot. Erős volt a kezdés, a fővárosban igazi kihívás volt a szakma. Az alatt a pár év alatt meg lehet tanulni mindent, amire szükségem volt az elmúlt több mint két évtized alatt. De a rendőri munka sokkal többrétű vidéken. Míg a fővárosban mindenre külön szakhatóság van, Sümegen mindent egy személyben, egyedül kell megoldania egy rendőrnek. Úgyhogy szerintem ez az igazi szakmai kihívás. Most körzeti megbízott vagyok. Az eltűnt személy keresésétől, a betörés felderítésén keresztül a rendkívüli halálesetekig minden hozzánk tartozik. Csak akkor hívjuk a bűnügyes, vagy a helyszínelő kollégákat, ha már a mi szaktudásunkon felüli a dolog.

O.H.: Igaz, hogy nem is az egyenruha varázsa, hanem a kutyaimádat vitte rendőri pályára?

M.Z.: A rendőrség már a második állomás az életemben. Az eredeti szakmámat tekintve férfiszabó vagyok. Keszthelyen végeztem, egyedüli fiúként 37 lány között. Az iskola után bevonultam a határőrséghez tiszti szabónak. Szombathelyen szolgáltam, amikor egyszer toborzók jöttek a rendőrségtől. Mindig is nagyon szerettem a kutyákat, tanítottam, képeztem is őket. Kutyavezető beosztást kínáltak. Így kezdtem kutyásként a VIII. kerültben. Akkor még a megyéken nem voltak kutyások. Aki valamilyen állattal, kutyával vagy lóval, valamilyen speciális területen akart szolgálni, annak a fővárosba kellett költöznie. Ahol én kezdtem, ott ma a Készenléti Rendőrség található. Kutyavezetőként saját magam képeztem a kutyámat, ezzel egy azóta is tartó, elválaszthatatlan kötelék szövődött a kutyák és köztem. Úgyhogy igen, a kutyák miatt mondtam igent a lehetőségre.

Azóta is foglalkozom kutyákkal. 1993-ban, amikor Sümegre kerültem, már itt is kutyás rendőr lehettem. Országos járőrkutya versenyen másodikak lettünk. Kutyaiskolát is alapítottam, ami máig működik. A kutyámat 2010-ben nyugdíjazták. Utána nem vettem fel másik kutyát. De otthon továbbra is kutyázom. Hét kutyánk van, többek közt három yorkshire terrier, egy százkilós moszkvai őrkutya, aki a hegyemet őrzi, ahol a lovamat tartom.

O.H.: A ló a másik szerelem? A szezonnyitón láthattuk, hogy lovas polgárőrként is tevékenykedik.

M.Z.: Most már igen. Érdekes a kapcsolatom a lovakkal. Van, aki még mindig nem hisz a szemének, ha lovagolni lát, ugyanis néhány évvel ezelőttiig féltem a lovaktól. A gyermekeimet is csak póni hátára engedtem, a ló ugyanis nagy, rúg és harap is olykor. Legalább is így gondoltam korábban. Amikor 2011-ben a lovas polgárőrséget is felállítottuk, ahhoz, hogy meglegyen a létszám, kettesével tudjanak járni és mindig legyen tartalék, öt fő kellett. Négy lovast tudtam meggyőzni. Én lettem az ötödik és felnőtt fejjel félretettem a félelmem a lovaktól és megtanultam lovagolni. Ma már ugyan úgy, ahogy kutyák nélkül, ló nélkül sem tudnám elképzelni az életem.

O.H.: Idén éppen 25 éve szolgál rendőrként. Amikor elmehetett volna nyugdíjba, hosszabbított. Az elmúlt negyed évszázad alatt, mik voltak azok a kiemelkedő ügyek, amelyek még mindig a pályán tartják?

M.Z.: Az egyik, talán azért mert ez volt az első ügyem itt Sümegen, még 94-ben egy tettenérés volt. Filmbe illő jelenet játszódott le. Bejelentés érkezett a lakótelepről, hogy éjszaka betörtek egy élelmiszerüzletbe. Ahogy kiértünk a kollégával, láttuk, ahogy másznak ki az üzletből, sí maszkban, zsák a hátukon. Az egyik elkövetőt ott a helyszínen elfogtuk, a kihallgatása után meglett a társa is. Szintén a 90-es években betörtek az egyik helyi óvodába. Ellopták a gyerekek videó magnóját, ami akkor még komoly, drága technikai eszköznek számított, és a színes TV-jét. Slabák Géza kollégámmal, aki ugyan már nyugdíjas, de ma is aktív polgárőröm, rövid idő alatt felderítettük az ügyet és visszavihettük az ellopott eszközöket az óvodásoknak. Volt nagy volumenű nyomozás is, amit segíthettem.

A Flórián Áruház tetején működött egy ékszerbolt, amit egy éjjel kiraboltak. A széfet kidobták a tetőtéri ablakon. Ugyan aznap éjszaka még a Stihl Szaküzletet is kirabolták. Mindkét üzletből több millió forint értéket vittek el. A nyomozás során sikerült kézre kerítenem az elkövetőket. Megkerült minden eltulajdonított ékszer, műszaki eszköz, ami nem a betörőknél, az orgazdáknál.

O.H.: A sikeres rendőri munka nem volt elég, olyan polgárőrséget épített itt Sümegen, ami országos szinten a párját ritkítja. Miért lesz egy rendőr polgárőr?

M.Z.: A véletlen hozta így. Káptalanfa körzeti megbízottja vagyok. Ott volt 2010 januárjában egy polgárőr gyűlés, ahová engem is meghívtak. A rendezvényen hangzott el, hogy Sümegen nem működik a polgárőrség. Rákérdeztem, hogy miért nem. A válasz az volt, hogy nincs aki összefogja, motiválja az embereket. Körzeti megbízottként jól tudom, milyen sokat jelent a rendőri munkában, mennyire megkönnyíti a dolgunkat egy jól szervezett polgárőrség. Úgy döntöttem, hogy ha csak az irányító, összefogó ember hiányzik, majd én megpróbálom. 2010 márciusában hívtunk össze egy ülést, átvettem a nem működő szervezet vezetését, egy kicsit átalakítottam a tagságot, majd az egész szemléletet. Néhány év alatt eljutottunk erre a szintre, hogy arányaiban országos tekintetben a legnagyobb polgárőr egyesület vagyunk. Évről évre nő a taglétszámunk. Technikai eszközöket szereztünk be.

O.H.: Most 71 aktív tagjuk van, ennyi polgárőrrel szinte folyamatos lehet a jelenlét az utcákon.

M.Z.: Ez így van. Hétfőtől péntekig reggeltől késő estig szolgálatot teljesítünk. Csak a tavalyi évben 6468 órát voltunk közterületen, ebből 1119 órát rendőrrel közösen. Plusz a rendezvénybiztosítások és a lovas- és motoros szolgálatok. Ezek a számok is mutatják, Sümegen nem telik el úgy nap, hogy nincs polgárőr szolgálatban. Napi kapcsolatban vagyunk a kereskedőkkel, a helyi vállalkozásokkal, a lovas polgárőrök a hegyben lakókkal. Megszokták a folyamatos jelenlétünket, ami biztonságérzetet ad az itt élőknek. Sümegen még a dohányboltra sem vetettek szemet - már csak azzal is őrizzük, hogy ott előtte parkolunk le a polgárőr autóval.

O.H.: A bemutatón is láthattuk, a megszokott autó mellett motorokon, és lovak hátáról is vigyázzák a rendet, szinte csak a levegőben nincsenek ott...

M.Z.: Ez nem igaz. A korábbi polgármester, Rátosi Ferenc ugyanis sárkányrepülő szakosztályban ténykedik, már jelezte, hogy közénk áll. Ő a levegőből fog támogatni bennünket. Korábban is felajánlotta már, hogy a kutatások során a levegőből segíti a munkánkat. Ez az eltűnt személyek keresése során nagyon jól jön.

O.H.: A sümegi polgárőrség kicsit más mint amit általában ez alatt a fogalom alatt értünk. Nagyon komolyan veszik, amit vállaltak. Épp úgy szolgálnak, épp olyan intenzitással, mint a rendőrök. Sokszor együtt. Épp ezért nagy tekintélyük is van. Miért?

M.Z.: Ha valamit csinálok, azt szeretem jól csinálni. Szeretek olyan emberekkel dolgozni, akiket érdekel is a munkája, ők igazán motiváltak, mert a motivációjuk elsősorban belülről fakad. Hiába nem kapunk érte díjazást, polgárőrnek lenni egy felelősségteljes munka, amit csak kitartással és odaadással lehet csinálni. Az a szerencsém, hogy Sümegen nagyon sok olyan ember van, akiket sikerült magam köré szervezni, olyan embereket, akik szeretnek tenni a közért. A sümegi polgárőrség azért működik ilyen jól, mert olyanokat gyűjtöttem egy csokorba, akiket érdekel a közrend és a közbiztonság, a saját és a lakótársaik nyugalma és ezért készek áldozatokat is hozni. Sümegen kint hagyhatom az udvaron a 160 ezer forintos nyergemet, nem fogja elvinni senki. Ez pedig az eredmény. Olyan városban élünk, ahol a közbiztonság országos szinten egyedülálló. A rendőrség munkáját nem váltjuk ki, de olyan szinten tudjuk támogatni a rendőrséget, ami egyszerűbbé teszi számukra, számunkra a közrend és a közbiztonság fenntartását.

O.H.: Másik fő területük a szociális segítés , támogatás...

M.Z.: A polgárőr nem csak a közbiztonságért van, hanem a településért, az itt élőkért. Nagyon sok az egyedülálló, magatehetetlen ember. Nem mehetünk el mellettük segítségnyújtás nélkül. Külön csoport van az egyesületünkön belül, aki az elesettekkel foglalkoznak, látogatjuk őket, télen gondoskodunk a tűzifa aprításáról, elmegyünk bevásárolni, vagy gyógyszerért, ha kell. De külön odafigyelünk a gyerekekre is. Van bűnmegelőzési és baleset megelőzési programunk, "Egy iskola egy polgárőr néven". Karitatív tevékenységünk is van. Minden évben Karácsonykor és Mikuláskor gyűjtést szervezünk nagyobb üzletláncok bevonásával. Tavaly Advent harmadik vasárnapján másfél millió forint értékű tartós élelmiszert osztottunk ki, azoknak a helyi családoknak, akik önhibájukon kívül rászorulók. December 6-án Polgárőr Mikulást tartottunk. A felnőtt polgárőrök ajándékcsomagot vittek ki a gyermek polgárőröknek. Délután a főtéren, a zenélő óránál pogácsával, teával és mézeskaláccsal kedveskedtünk a gyerekeknek. A Czapári Lovardából hintóval érkezett a Mikulás. Több lábon kell állnunk. Ha csak azzal foglalkozunk, hogy ne törjenek be és elmegyünk egy idős nyugdíjas mellett, nincs hozzá egy jó szavunk, akkor nem tettünk semmit, akkor nem jól végezzük a munkánkat. Az a megbecsülés, amit a szolgálatunkért cserébe kapunk, bármennyi pénzzel felér.

O.H. : Hogyan tudja beosztani az idejét, a rendőri- és a polgárőri szolgálattal? Mindkettő valahol egy egész embert kíván... És akkor még ott a család is... Alig másfél éve veszített el a feleségét, azóta a három gyermekét is egyedül neveli.

M.Z.: Ez így van. De a két lányom már nagylány, ők nagyon sokat segítenek, a kisfiam nevelésében is. Támogatnak a polgárőr munkában, olyannyira, hogy ők maguk is mind a hárman polgárőrök. Elmondhatom, hogy egy boldog ember vagyok, mert ugyan az a munkám, a hivatásom és a hobbim. Amikor a munkámat végzem, az a hobbim, a hivatásom az a munkám. Szeretek az embereknek segíteni, rendőrként és polgárőrként is ez a feladatom. Polgárőrként részt veszek az "Egy iskola egy polgárőr" programban, Káptalanfán pedig én vagyok az iskolarendőr. Gyakorlatilag mindig ugyanazt csinálom, csak másfajta egyenruhában.

O.H.: És a család?

M.Z.: A család olyan mint egy vállalkozás. Ha jól szervezzük magunkat, mindenkinek mindenre jut ideje. A két nagy lányom ellátja a ház körüli tennivalókat, mosnak, főznek. Összetartó család vagyunk, így vészeltük át a nehézségeket is. Fontosak vagyunk egymásnak és kiegészítjük egymást. Az én hobbim, az ő hobbijuk is, és még az is lehet, hogy egyikük a rendőri pályán is követ.

O.H.: Most kerek a világ?

M.Z.: Igen, kerekedik. Új társra találtam, akit a gyermekeim is elfogadtak, megszerettek. A hölgy már a menyasszonyom - egyébként ő is lovas polgárőr. Nemsokára egész család leszünk...

Írta: Füssy Angéla